3. Utazunk!

"Ez a kölök nem normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!"( Lawrence Durrell 1940 körül )

Az utazást a Wizz air járatával bonyolítottuk. Érdemes hónapokkal előtte lebonyolítani a jegyvásárlást, mert sokkal olcsóbb. Amit a poggyászfeladással művelnek viszont elég gusztustalan. Ha valami nem egyértelmű természetesen lehet telefonon érdeklődni - persze csak emelt díjas számon.

Az idétlen csarnok, a reptéren 

A gépünk  

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Előző reptéri beszállásunkra emlékezve (2012. Varsó ), tekintetemmel megint végignéztem a biztonsági szolgálat tagjait, hátha megint ott van a volt osztálytársam. Mert akkor oda nem megyünk. Ugyanis tavaly örömmel üdvözöltem, hogy de régen láttam, bemutattam neki a feleségem, erre ő még a cipőjét is levetette Vele. A szolgálat ugye szolgálat. Ő ugyan nem volt, de most rám visított a beléptető kapu, úgyhogy nekem jutott ki a jóból. Milyen fém van nálam? A nyaklánc. Arra nem jelez. Más nincs. Kezdődik a tapogatás, cipőátvizsgálás, lábmasszírozás. Közben megtudom, hogy a szerencsés tíz százalékhoz tartozom, és hát, hogy ők se unatkozzanak. Elég ökörül éreztem magam.

Éjjeli repülés

Mivel folyadékot nem lehet bevinni így kénytelen vagyok a reptéren 1,5 literes ásványvizet venni alig több mint 500ft-ért. A népboltban 110Ft. Mindegy evvel valahogy kibírjuk a két óra várakozást.
Az idő eljön, kiírják a gépet. Megkezdődik a sorbanállás egy idétlen szerelőcsarnokban. Majd egy óra, még egy szék sincs! Csoda, hogy néhányan hogyan bírják.
Végre beszállhatunk! Innen már hamarosan indulunk is némi késéssel ugyan.
A kapitány legalább kedves, tájékoztat: magasság: 10 160 méter, sebesség: 800km/h, külső hőmérséklet -51C.

Éjjel a tengerhez értünk  

Hozzák a büfét is. Két csirkés szendvicset kér valaki, ára potom 2400 magyar pénz. Ezt most akkor kihagyjuk.
Hamar odaérünk, alig egy óra - bezzeg anno busszal 36 óra volt. A kiszállás gyors, a gurulós bőröndünk elsőként jön ki. Ezen úgy meglepődtem, hogy egy kört ment, mire levettem.
Irány az éjszaka. Határozott elképzelés volt, hogy gyalog megyünk a szállásra. A térkép szerint 2.4 kilométert kell csak megtenni. Itteni idő szerint már este 10 óra múlt. Egy órával előttünk járnak. A levegő kellemes, érezni a tenger közelségét. Csak az a fránya gurulós bőröndöt ne kéne húzni!
A "kanóni" (ágyú) feliratot követjük, illetve megérzésemet. Jobbra tónak kell lennie, balra a tengernek, tehát nagyon nem lehet eltévedni.
Amikor az út fölfelé-lefelé elágazik lefelé megyünk. Egy órás séta után megérkezünk a tengerhez.
Néhány méterre a Vahléra, távolabb a Pontikonissi. s egy vörös fény alatt megpillantottuk a szállodát is! A memorizált térkép jól működött!
A betongáton a telefonnal világítva baktattunk végig. Mintegy öt perc után elértük a szállodát. Megérkeztünk! Éjjel 11. 20-kor.
A szobánk mindegy, azaz 111. Első emelet. Kis erkély, valőban az egérszigetre néz.
Megkezdődött a nyaralásunk!

Esti kilátás

"Lakosztályunk": 1.emelet, balról a második:111

Aegli Hotel, jó választás volt!