7. Negyedik nap: Albánia

Napfelkelte Pontikonisi felől

Ez az ember nem normális.......                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

Ezen a napon úticélunk Albánia volt. Az Aegli hotelben ügyesen és gyorsan elintézték kirándulásunk szervezését.
A korai indulásra tekintettel korábban kaptuk a reggelinket is. A szálloda előtt a kék buszt kellett leinteni, ami az ötödiknél sikerült is. Ez olyan szervezés amire csak a görögök képesek. Hogy azok miért nem álltak meg, s amelyik megállt, az miért állt meg örök rejtély maradt számomra. Mindenesetre szép, kultúrált busszal utaztunk.

Hamar odaértünk az új kikötőben lévő "vámházhoz". Nagyon nosztalgikusnak tűnik az "útlevél és vámvizsgálat", de sajnos pecsétet nem kapok az útlevelembe, pedig anno valamikor kifejezetten gyűjtöttem a stempliket. Igazi balkáni zűrzavar van, persze a jó értelemben.

Sikerül gyorsan átjutni, s így még a hajón is jut ülőhely. A tenger csodálatos színben ragyogott, amikor elindultunk. Több mint egy órás út volt a hajózás. A célpont "Áji Szaranda" ( görögül: Αγιοι Σαρανδα ami negyven szentet jelent ). Albánia turisztikailag gyorsan fejlődő része.

Egy öreg Merci busz

Saranda már az ókorban létező település volt. Jelenlegi nevét a 320-ban vértanúhalált halt katonákról kapta, akik nem voltak hajlandók pogány szertartáson részt venni. Ünnepnapjuk március 10.-én van. Jelenleg a városnak mintegy 32000 lakosa van, melyből nagyon sok a görög.

Komfortosítás balkáni módra

A város igazi "beach". Az öböl partján minden igényt kielégítő szolgáltatások tömkelege található. Kávézók, éttermek, pubok, vizibicigli kölcsönzők követik egymást. Pálmák, banánok, kefevirágok, leanderek, citromok, nyírt örökzöldek szegélyezik a homokos strand mellett húzódó sétálóutcát. A színes hotelek tömege bámul a tenger felé.

Növényszobrászat

A hajóról beülünk az angol nyelvű buszba     ( francia kettő is volt ), ahol még két magyar párral ismerkedünk meg. Elindultunk a találkozóhelyre, mely mintegy fél kilométerre van az indulási helytől. Itt lesz majd a svédasztalos kaja, mintegy két óra múlva. Addig ismerkedésként kávézunk a hangulatos teraszon melyen aranyos nyírt örökzöldeket fotózgattam.

Kefevirág ( Callistemon )

Ezután elindultunk a "beachon". Rögtön egy cigarettaárusba botlottunk, aki kartonszám árulta legálisan a cigarettát. Itt még nem jött el a "mutyibót" korszak. Sétánk akár Paralia Beachen is lehetne, csak itt magasabbak a szállodák. Megnézve egy éppen épülő szálloda alapját, irdatlan munkának tűnik ezekbe a sziklákba belevésni az épületeket. Így viszont nagyon jó az alapjuk.

Sétányrózsa ( Lantana )

Egy szép ortodox templomot is megnéztünk ( amiket különösképpen kedvelek ), s nagyon meg voltam elégedve a templom mediterrán hangulatú kertjével is.
A szállodák között meghúzódva igazi kis kincsnek tűnik.
A nagy szállodák, a luxushotelek mögött egy utcányira már megtalálhatjuk Albánia igazi arcát is: a szegénységet. Kéregetőket, koszt, lerobbant lakóépületeket.

Banán ( Musa )

A lakásokat "modernizálják" a maguk módján. A csatornák és villanykábelek a falakon futnak, olyan módon amitől egy műszaki szakértő azonnal gutaütést kapna. Egyébként Kerkyra belvárosában vannak hasonló megoldások. A legszebb, amikor egy kellemes vendéglőben ebédel valaki, miközben az emeleten lakó lehúzza a rötyit, s annak működése kellemes robajjal jár. Szerencsés esetben nem lyukas a csatorna.

Lassan lejárt a két órás fakultatív séta, s vissza is értünk a találkahelyre, ahol svédasztalos flamó járt.
A turistanépek "udvariasan tolonganak" a kajáért, mintha attól félnének, hogy elfogy. A sok éhenkórász! Én is így teszek, persze. Jól megtömöm a tányért, s egy kellemes sört is kérek mellé, hátha sehol nem tudok vacsorázni.

Egyébként nagyon jó a felhozatal: sült husi, zöldségek, sajtok...
Frankón bezabálva, s így a világgal kibékülve pattanunk fel a buszra, s irány az ókori butrini romok.
Az út a busszal mintegy fél óra. Jobbra a tenger és Korfu Pandokrátor ( Mindenható ) hegye, balra egy óriási sóstó, melyben kagylótenyésztés folyik.

Mindenhol házak vannak épülőben ( úgy látszik a bankárok új terepet találtak, ahol ki lehet rabolni az embereket ), némelyik össze is dőlt.
Ahogy elsuhan a busz néha feltűnnek az Enver Hodzsa idejéből maradt bunkerek, melyek erősen le vannak amortizálva. Sajnos a sebesség miatt nem tudom őket lefotózni.

Viszont felülről csodálatos látvány tárult elénk: rengeteg apró szigetecske a tó és a tenger találkozásánál.
Butrin bejáratánál a csatornán  működik Európa egyetlen kötélvontatta kompja. De nem emberek húzzák, mint Repin képén.
Beléptünk Butrinba.

Butrin ( Butrinti ): az Unesco világörökség része. Romváros. A Jón tengert a Butrini tóval összekötő terület a Vivari csatorna partján. A történészek szerint az első lakók mintegy 3000 évvel ezelótt telepedtek le. A Krisztus előtti 4. századig növekedett, volt agórája, színháza, szentélye. Augusztusz császár ( Kr. e. 31 ) kolóniát alapított veteránjai számára.

Butrin térképe

Ebben az időben épült vízvezeték, római fürdő. 
A 3, században egy földrengés sok mindent lerombolt.
1992-óta a Világörökség része. Azóta ismét folynak régészeti munkák. Az ezt megelőző korban nem engedtek be külföldi tudósokat Hodzsa rezsimje. ( forrás: Wikipedia )

Vivari csatorna

Az angol nyelvű idegenvezetést hamar otthagyom. Kis feleségem fordítja ugyan a jelenlévő négy magyarnak, de én tisztában vagyok szellemi befogadóképességem korlátaival, s inkább a csoporttól távolabb megpróbáltam felfedezni a természet és az emberi kéz alkotta apró csodákat.

Kötél vontatta komp

Mindenképpen megemlítendő a Butrin tó, mely engem emlékeztetett a 60'-as évek Winnetou filmek helyszíneire.
Találtam apró romkapukat, falmaradványokat. Felmásztam az egyik tetejére s egy ideig onnan bámultam. Szép látvány volt. Nagyon klassz képeket tudtam csinálni.

Természetesen a növényvilág felfedezését sem hanyagoltam el. Ebben két érdekességet találtam. Egy nagy babérerdőt ( Laurus ), és néhány Magyallevelű tölgyet ( Quercus ilex ). Mindkettő a mediterránumban őshonos.
A romok egy részét víz borította. A köveken római hieroglifákat lehet látni, a színház még mai állapotában is alkalmas lenne darabok előadására - például a "Pecaopera" előadására.

A félsziget legtávolabbi pontján utolértem a csoportot, s az előadásba belehallgatva egy történet bennem is megmaradt: a 60'-as évek valamelyikén Hruscsov elvtárs méltóztatott meglátogatni Butrint. Igen, de ez a nagy ember rettentően fosott a kígyóktól. Napokkal az érkezése előtt emberek szállták meg Butrint, s tömegesen végezték ki a szerencsétlen, kis ártatlanokat

Persze azért a kis-nagy ember megjelenésekor - talán az egyetlen - túlélő megjelent. Csak riadalmat keltett, de azért megnéztem volna az ábrázatát a nagyvezírnek.

Butrin tetején várszerű épületegyüttes van, aminek tornyáról csodálatos kilátás nyílik a csatornára, a Jón tengerre, Korfura. A fotón jól látszik az albán nemzeti lobogó.

Babérerdő ( Laurus )

A busz gyorsan suhant velünk a kikötő felé ahol már várt minket Krisztina ( ez a hajó neve, amivel visszautaztunk Korfura).
A hazaút csodálatos volt. A nap már lenyugvóban volt. A sziget felénk levő oldala árnyékban úszott, ugyanakkor a város felé közeledve, a házak az arany
színének milliónyi változatát adták vissza a

Magyallevelű tölgy ( Quercus ilex )

sokszínű házfalakról. A tenger sárgán, fehéren és
türkizkéken villogott.
A kikötőben elköszöntünk újdonsült magyar ismerőseinktől, megbeszélve, hogy találkozunk kedden a Régi Erőd bejáratánál.
Kicsit csavarogtunk még a városban, majd a 2-es busszal Kanónira mentünk. Átsétáltunk a gáton, majd a szállásra értünk.
Csodaszép kirándulás volt!

Butrini tó

Kilátás Butrin tetejéről

Kagylótenyésztés

Hazafelé