 |
| Megtaláltam |
"Végül feldübörögtünk egy dombtetőre, Spiro megrántotta a féket és megállította a porfelhőbe burkolt kocsiját.
- Itt vagyolsz - mutatta vastag, tömpe ujjával -, ez a villa fürdésszobával, amilyet akarnak.
Mama aki egész úton becsukta a szemét,most óvatosan kinyitotta, és felnézett.Spiro a csillogó tengerből kiemelkedő, szelíd lejtésű domboldalra mutatott. A domb és a környező völgyek olajkertdunnák voltak, melyek pikkelyes fénnyel csillantak fel, ahol a szellő megmozgatta a leveleket. Félúton a lejtőn egy csapat magas, karcsú ciprusfa állt őrt egy kis eperpiros villa körül, mely úgy bújt meg a zöldben, mint valami délszaki gyümölcs. A ciprusfák lágyan hajladoztak a szellőben, mintha érkezésünk örömére az eget akarnák még ragyogóbb kékre festeni.
 |
| Ma zárt nyaraló |
A villa kicsi volt és négyszögletes; piros képű elszántsággal állt kis kertjében, zsaluit a nap finom krémzöldre fakította, helyenkint repedezett és felhólyagozott rajtuk a festék. A magas fuksziasövénnyel kerített kertben bonyolult mértani ábrákat alkottak a virágágyak, melyeket sima, fehér kövek szegélyeztek. A fehér kavicsos ösvények, alig szélesebbek egy gereblyenyomnál, buzgón tekeregtek az ágyások körül, melyek nem voltak nagyobbak egy-egy jókora szalmakalapnál, és csillagot, félholdat, háromszöget és kört formáztak, mind telis-tele elvadult virágok kusza szövevényével. Rózsák hullatták szirmaikat: oly nagyok és simák voltak, mint a tányérkák, lángpirosak, holdfehérek, fényesek; a körömvirágok mint borzas napgyermekek figyelték szülőjük útját az égen. A bokrok alatt árvácskák dugták ki bársonyosan ártatlan pofácskájukat a levelek közül, és ibolyák bólogattak bánatos, szív alakú leveleik alatt. A bougainvilleák buján tekeregtek a kis elülső erkélyen, s teli voltak aggatva, mint valami farsangi mulatságra, lámpás alakú, bíborlila virágokkal. A fuksziasövény sötétjében ezer balerinaforma bimbó himbálózott várakozón. A meleg levegő sűrű volt száz haldokló virág illatától, és mindent átzengett a rovarok halk, zsongító sustorgása és döngicsélése. Amint megláttuk a villát, csak itt kívántunk élni… mintha azért állt volna ott, hogy érkezésünket várja. Úgy éreztük, hazaértünk."
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
 |
| A tenger felőli olajfaliget |
 |
| A villa |
 |
| Az olajfaligetből |
 |
| A kert |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése