Korfu 2013.: 4. Első nap: csatangolás Kerkyrában

Öböl

" Ez a kölyök nem normális, állatkerti ápoló akar lenni!"
( Lawrence Durrell )

Korán ébredtünk. Bár a szálloda nagyon kiváló, mégis egy óriási hibája van: nagyon hangos. A bejárat előtt megy a főút, a repülők pedig az ablak előtt szállnak le s fel.
Megállapítottuk, hogy valóban olyan csodálatos a kilátás, ahogyan hirdették. A keleti tájolás miatt a nap Görögország felől kell fel, majd az Egérsziget fölött bukkan ki. A tengeren felénk tükröződnek a csillogó kis hullámok. Csodálatos így a reggel.

Gerald Durrell

Lementünk reggelizni. A reggeli svédasztalos, s elég szegényes. A kávé finom, a kenyér is. A sajtot amúgy is kedvelem, a felvágott az itteni akciós Tescóval vetekszik ízetlenségben. A különféle gabonapelyheket pillantásra sem méltatom máshol sem, szalonna, hagyma pedig nincs a felhozatalban. Próbálok enni egy főtt tojást, meg is töröm, ekkor kiderül: az még nyers. Később már látom mellette az a szerkezet, a tojásfőző. Még jó, hogy nem nekem kell mosogatni.

Lawrence Durrell

Reggeli után átsétálunk az úttesten, s megnézzük a szállodához tartozó saját strandrészt. Valamikor szépen, de nem túl szakszerűen lettek kialakítva a teraszok. Az oleanderek már felkopaszodtak, s a repedésekből itt a fügefák törnek elő. A tengerpart kavicsos, valaha móló állt ott, s elérkeztünk az első durrelli helyszínhez. Itt történt a jégszekrényes történet: a mama féltett jégszekrényét fel akarták vinni a benzinára, hogy legyen a kiránduláson friss kaja. Ez még nem motoros volt, hanem egyszerű, de nehéz faszekrény, melybe Spiro hozta a jeget hetente a városból. Persze Larry és Lesli ötlete volt, hogy vigyék el magukkal. A mólónál, a szekrénnyel együtt borultak a tengerbe. Kiszedték, majd az éppen megérkező benzinára rakták fel, s visszamentek a házba. Miután lejöttek, Gerry közölte velük: a benzina elment a jégszekrénnyel. Ugyanis az nem az volt. Ekkor megérkezett Taki a saját hajójával, s üldözőbe vették. ( A halak jelleme: Születésnap ).

Durrell kert

Felnéztünk a domboldalra, vajon merre lehet az "eperpiros villa"? A kutatásaim alapján a hotel közvetlen közelében kell lennie. Elindultunk egy kis úton, felfelé a dombra. Egy nagyobb fügefánál jobbra fordult az út, néhány apró citromfa mellett elhaladva, jobbra kis olajfa liget volt, néhány tákolmánnyal, méltatlanul a helyhez. És akkor felfelé pillantva ott mosolygott, a képekről már ismert "eperpiros villa"!
Valaha valóban "olajkertdunnák" vehették körül, s a ciprusfákból is maradt még. A kertben pálmák, kecskerágók, cikászok és citromfák, lila akác, trombitafolyondár, boróka. Az olajliget felőli részen a kerítést szőlő futja be. Körbejártuk a villát. Alaposan átalakították, de jól karbantartott, kis üdülő lett. A kertjében medence áll, körben leburkolva. A zsalugáterek fehérek, s csak egyetlen gyengécske bougenvilla van a bejáratnál. A villa túlsó oldaláról átlátni a város nyugati része felé, ellenkező oldalon leülve a földre az öreg olajfák alatt kilátás nyílik a tengerre, s a Vahlera vízen lévő kolostorára. Lejöttünk a dombról. Az első villa tehát megvan, kipipálva.
Elindultunk hát a város felé, felvállalva, hogy most újra lejárjuk az éjszaka sötétjében megtett utat. Végig kell sétálni a betongáton, ahol a turisták mindig a fejük fökött fel-leszálló repülőket fényképezik.

Vlaherna kolostor

Besétáltunk a földnyelvre, a kis kolostorhoz, ahol anno a három "vénséges vén apáca" lakott. A hófehérre meszelt kis házikó együttes, parányi ékszerdobozként emelkedik ki a türkizkék tengerből. Bejárata fölött hármas harangtorony áll. Egész belső udvara talán 20 négyzetméter lehet. Balra butik,utána pici templom, majd vele szemben apró kápolna. A bejárat mellett a ciprus alatt aloé és kaktusz alatt két síremlék húzódik, melyet csak akkor láthatunk ha fellépünk a négy lépcső fokon. Talán a néhai apácák? A lépcsőnél kutya alszik, ami Korfun nagyon megszokott: mindenhol békésen heverésző kutyák és macskák látványa.

Felsétálunk Kanónira, ami ágyút jelent. Van is fenn egy, bár már biztosan nem a volt francia hadsereg hagyta itt még 1798-ból.
Innen gyönyörű kilátás nyílik, Korfu legtöbbet fényképezett részére: a Halikopulu-lagúnára, rajta a Pontikonisire, Vlahernára, a szemben lévő Peramára, illetve a lejjebb látható Benitszeszre.

Harangtorony

Miután kigyönyörködtük magunkat, továbbindulunk a félszigeten át a város felé. Valaha ez egy kirándulóhely volt, manapság zsúfolásig be van építve, teljesen kaotikusan.
Már itt feltűnik, hogy az autók rendre össze-vissza vannak húzva, karcolva. Később megállapítom, hogy a szigetlakók nem kímélik járgányaikat.

Vlaherna udvara

Mon Repos villa

Következő látnivaló a Mon Repos villa, s a hozzá tartozó hatalmas birtok. 1831-ben épült. Itt született 1921-ben - amikor apám is - Fülöp, Edinburgh-i herceg, a jelenlegi brit királynő férje. A nagy birtok nem valami gondozott, csak a villa körül. Ma múzeum, bejáratánál egy nagyvirágú magnólia áll.

A Paleopols után kiérünk a tengerpartra, s sétálgatunk a Demokratias úton. Mivel már délután van egy kis tavernában megebédeltünk. Két tál gyros a menü.

Végigmentünk a tengerparton, az archeológiai múzeum mellett, Kapodistriász emlékműig.
Joánnisz Kapodisztriász (1776-1831), Korfun született. 1827-ben Görögország első államelnöke volt. Ő volt az első aki megálmodta az egyesült európát, ezért 1994-ben korfun tartották az EU csúcsértekezletét. 1813-ban megalapította a Svájci szövetséget. 1831-ben meggyilkolták.

Romos ház

Öböl

Elérkeztünk a Régi erőd előti parkba a Spianadara vagy Esplanadara. Ennek déli része kellemes park szökőkúttal, zenepavilonnal és a Maitland rotundával. Északi része krikettpálya.
A régi erőd felé eső kis parkban megtaláltuk a két Durrell testvér bronzplakettjét. Végre a korfuiak is kezdik felismerni a sziget igazi népszerűsítőit!
Ezután a nap további részében a kis utcácskákban csatangoltunk. A patinás lakóházak velencei időket idéznek: kis utcák, zsalugáterek, fényesre koptatott utcakövek, utca fölött száradó ruhák...